Hanoi: Ho Chi Minh

Boldog szülinapot Zsófi! Isten éltessen kicsi lányom :)

Ma rövid városnézésünk volt csak, sokat pihentem. Reggel Laci dolgozni ment, én pedig elmentem megnézni Ho Chi Minht. Közben ismát keresztül mentem a piacon, de most beljebb is körbenéztem, hát érdekes tapasztalat volt. A húsáruktól elég büdös völ, úgy tűnik mindenét megeszik az állatoknak. Nyelv, orr, belsőségek - mindent árulnak. Érdekes, hogy minden húspulton viszonlag kevés hús van, talán 15-20 kiló volt összesen a legnagyobb pulton, persze hűtés az nincs egyáltalán, így ez tulajdonképpen érthető. Gondolom van valahol vágóhíd és onna veszik meg kisebb tételben a husokat.
Azt még nem is írtam, hogy most van a szezonja a lichinek, a passió gyümölcsnek (maracuja) és lótusznak is, ezeket mindenfelé árulják. Sajnos ennek ellenére a szállodéban konzerv lichit adnak, ami igazán disznóság, mert azt otthon is ehetek, de friss olyan ritkán van. De a másik kedvencem a passió gyümölcs az friss. Ebből mindig eszem reggelire.

Na de vissza Ho apóhoz. A mauzóleumot hátulról kell megközelíteni, itt egy security checkkel kezdenek, a rövidnadrágos és a fedetlen vállú embereket pedig visszafordítják. Elvileg. Néhány rövidnadrágos embert láttam azért odabenn. Én ujjatlan pólóban mentem, de előrelátan odatettem egy vékony géz blúzt, azt felvettem és az elég is volt. Ezen kívül a security checknél átnézik az emberek táskáját és megmondják mit nem vihet be belőle. de nem csak belenéznek, hanem alaposan átforgatják. Az enyémből a vizet és azt a fa játékot akarták kivenni, amit útközben vettem a gyerekeknek. Inkább odaadtam az egész táskát, persze a pénzt és az útlevelet kivettem belőle. Kaptam egy bilétát róla, és kitömött zsebekkel mentem tovább, azon a folyoson ahol terelik az embereket. nagyon szépen meg volt csinálva, kis fából ácsolt felül fedett, oldalt nyitott részen kellett menni, kb 200 métert. Itt jött a második security, ahol átvilágították azokat a táskákat, amiket nem adtak le, illetve a fényképezőgépeket. A fényképezőket itt bele kellett tenni egy kis piros szatyorba. Érdekes módon a mobiltelefonokat nem abajgatták. Akinál találtak még vizet, azzal kidobatták. Kb 50 méterrel odébb jött a következő security, ahol le kellett adni a kis piros szatyrokat a fényképezőkkel, cserébe szintén kaptunk egy bilátát. Innen napellenzőkből épített árkádok alatt kelett tovább menni. Nem volt nagy tömeg, de láthatóan felkészültek rá, hogy az emberek ne a tűző napon ácsorogjanak, ha sokan vannak. Ho születésnapján, meg nemzeti ünnepeken biztos sokkal többen vannak, de most is nagyon sok vietnámi volt a túristák mellett, azt mondanám, hogy a látogatók kb fele helybéli volt. Ez a security checkeknél is látszott, mert a külföldiek szépen sorban álltak volna, a vietek, meg pofátlanul tolakodtak előre. A mauzóleum lépcsője elött rámszólt egy katona, hogy vegyem le a kalapomat, gyorsan levettem, majd zavaromban a csupasz lépcsőn kezdtem el menni a vörös szőnyeg helyett, amiért megint rámszóltak. A mauzóleumban folyamatosan kellett haladni, ha valaki megállt nézelődni, akkor azonnal továbbtessékelték, így úgy másfél percet töltöttem bent. A balzsamozott test teljesen épnek látszik, sárgás-vöröses fénnyel van megvilágítva, gondolom hogy ne legyen olyan sápadt.

Eddig ingyenes volt a látogatás, itt ki lehet menni, vagy tovább lehet menni Ho rezidenciájára. (A belépő 25.000 dong, azaz kb 250 Ft, általában hasonló árban van miden belépő). Az egész egy gyönyörű parkban van, nagyon rendezett az egész és egy nagy tó is van a közepén. Több épület is van, ahol tartózkodott. Ebből megtekinthető a garázs Ho autóival, Ho szobáit, és a lábas házban is a szobáit. A lábas házban csak dolgozó és háló van, enni és tisztálkodni átjárt a nagyobb épületbe. Kívülről az ablakon keresztül lehetett megnézni a szobákat. Nagyon puritán volt minden. Szék, asztal ágya, pár könyv telefon. Semmi luxus, de hát állítólag nagyon egyszerű ember volt. Nagyon nagy tisztelet övezi még mindig, sok helyen ki van téve a képe. Amúgy a párttal nem sokat foglalkoznak az emberek, 1.5-2 millió tagja van. Vezető beosztásban párttagok az emberek, de nem kötelező. Az országot a négy legfelsőbb vezető irányítja együtt: a pártelnök, a főtitkár, a miniszterelök, meg az országgyűlés elnöke (ha jól emlékszem) Amikor szavazni kell a választásokon, akkor viszont mindenki megy szavazni. Ha valaki nem megy el, akkor ahhoz délután bekopognak, hogy dolga van, menjen szavazni. A pártelnököt maximum kétszer négy évre lehet megválasztani.

Mikor kijöttem a Ho Chi Minhtől, visszaszereztem a fényképezőmet és a hátizsákomat, majd vettem egy nagyon rossz jégkrémet. Aztán találkoztam Lacival és együtt megnéztük az egylábú pagodát. Utánna megebédeltünk és ő még ment vissza dolgozni. Nem tudtuk mikor végez, így én a szállodában maradtam, és lefoglaltam holnapra az utat HaLong Bay-be. Ezt az utazást várom a legjobban egész Vietnámból, úgyhogy kérem szépen, hogy ugyanolyan szép idő legyen holnap is, mint ma volt. Ma eddig az előrejelzés ellenére nem esett, ez holnap is megfelel :)

HaLong Bay után már csak egy napunk van, de sok látnivaló nem is maradt Hanoiban. Ahogy a helyiek mondják, ez egy kisváros, HoChiMinh City, az az igazán nagy város.
Még megnézhetjük a Hanoi Hiltont, ez egy régi börtön, a tegnap kihagyott Citadellát, a Museum of Etnology-t, és van egy botanikus kert is. Ezek talán a legnagyobb látnivalók, minden más kisebb, gyorsan megnézhető: pagodák, egy katedrális és hasonló helyek. Sajnos elég szétszórva vannak a városban, az sem biztos, hogy az elsőként említett négy nagyobb célpont belefér majd az utolsó napba. Meglátjuk.

Holnaptól nincs netünk, 12 dollár lenne egy napra, amit soknak szavaztunk meg. Eddig egy kedvezményes csomagunk volt 35 dollár 5 napra. Ez sem olcsó, de a 12 dollár már tényleg túlzás. A reptéren gondolom lesz majd free wifi, ha Hanoiban nem, akkor legkésőbb Moszkvában, majd ott feltöltöm az utolsó két napot.

A mai képek.